2014. augusztus 24., vasárnap

A Diane Kruger-interjú margójára

A facebook-oldalamon már háborogtam egyszer emiatt a cikk miatt, de szerintem egy hosszabb elemzést is megérne a dolog, különös tekintettel arra, hogy egy ismert magyar hírportálon jelent meg, sok ember innen tájékozódik nap mint nap.

Mit tudott a betegségről korábban?

Nem sokat. Láttam az eredeti sorozatot, amiben Sofia Helin alakítja a karaktert, de ott nem mondják ki egyértelműen, hogy Saga (ott Sonyát így hívják) aspergeres. A sorozat mellett dolgozik egy tanácsadó, akitől rengeteget tanultam erről a betegségről, ő mutatta meg és magyarázta el, hogyan reagál egy ilyen ember bizonyos helyzetekben.

Nekem az az érzésem, hogy az indexesek figyelmen kívül hagyják azt, hogy ezeket a sorokat aspergeresek is olvashatják, vagy hogy nekik is lehet erről véleményük. Esetleg úgy gondolják, hogy mi indexet sem olvasunk, elvégre betegek vagyunk.
A másik dolog, ami engem elgondolkodtat ezzel kapcsolatban: én úgy látom, hogy az autizmusról szóló közbeszédben a betegségközpontú nézet van túlsúlyban a neurodiverzitással szemben. Ez engem azért keserít el, mert ez megint jól mutatja, hogy az érintettek véleményét alig veszik figyelembe etéren.

Mi az amit szeret benne? És amitől hülyét kap?

Hú, rengeteg dolog van, amivel személy szerint nem értek egyet, amiket mond, vagy tesz, de ilyenkor emlékeztetem magam, hogy beteg, és azért reagál úgy, ahogy, nem azért, mert meg akar valakit bántani, vagy mert nem érdeklik mások érzései. Én rémesen empatikus vagyok, és ezért állandóan a védelmembe veszem Sonyát, mert meg vagyok arról győződve, hogy mindig a legjobbat akarja. Nagyon magányos ember, és ezért sajnálom.

Amúgy a kérdésben van egy vesszőhiba, és ez zavaró, de tekintsünk el most ettől.
Engem (és másokat is) az zavar itt, hogy a színésznő azzal magyarázza a szereplő viselkedését, hogy beteg.
Ez azért problémás, mert:
  • A betegségközpontú szemléletet erősíti, és megerősíti azt a társadalmi beidegződést, amely a neurotipikusoktól való eltérést azonnal betegségként, csökkent értékű állapotként azonosítja.
  • Így bármit ki lehet magyarázni.
Nekem az a fő problémám ezzel az érveléssel, hogy a betegség-kártya megadja a lehetőséget a neurotipikusoknak arra, hogy ne vegyék komolyan, elbagatellizálják az egyébként jogos sérelmeinket. Alkalmat ad arra is, hogy a saját álláspontjukat azzal igazolják, hogy a másik úgyis „beteg”, beszámíthatatlan, így önálló véleménye sem lehet az adott kérdésben, illetve a nézőpontját ezen az alapon meg lehet kérdőjelezni. Tehát az aspergeres fél alárendelt helyzetét erősíti meg. Ugyanebbe a sémába helyezkedik az a nézőpont is, amely szerint az autisták biztos azért nem értenek egyet a neurotipikus beszélgetőpartnerükkel, mert az autizmusuknál fogva képtelenek megérteni mások nézőpontját. Az, hogy valaki nem tudja, vagy nem akarja megérteni mások nézőpontját, neurális beállítottságtól független jelenség. Nem veszik észre, hogy valójában pont ők azok, akik nem veszik figyelembe mások szempontjait. Ezzel ugyanis kimondatlanul épp azt fogalmazzák meg, hogy az autisták csak azért nem értenek velük egyet, mert nem értik meg az ő szempontjaikat, illetve az ő eltérő véleményük megalapozottságát, létjogosultságát is megkérdőjelezik ezzel. Erre pedig rárakódik az is, hogy az autistákat csökkent értékű emberekként kezelik, és az autizmusra hivatkozva hagyják figyelmen kívül a véleményüket.
Éppen emiatt elfogadhatatlan az is, amikor maga az aspergeres személy játsza ki a betegség-kártyát, miután ténylegesen megsértette mások határait. Ez azt is implikálja, hogy az illető nem vállal felelősséget a szavaiért és a tetteiért, és ezzel együtt azt is üzeni, hogy őt nem kell komolyan venni. Így tehát a fentebb említett nézet igazolásaként is szolgál, és hozzájárul ennek fenntartásához. (Nem tudom, ez mennyire érthető így. Nem arra gondolok, amikor valaki az Asperger-szindróma sajátosságaival magyarázható, ártalmatlan normasértéseket követ el, hanem amikor valaki ténylegesen ártott másoknak a viselkedésével.) 
Az index ezt hallgatólagosan elfogadja, sőt, meg is erősíti a betegségközpontú szemléletet. Mindezt egy olyan hírportálként teszik közzé, amelyiknek tudomásom szerint igen nagy az olvasottsága.
Én szívesebben olvasnék egy olyan cikket, amelyik:
  • Nem felülről beszélően nyilatkozik az Asperger-szindrómásokról;
  • Amelyikben felhívják a színésznő figyelmét arra, hogy ezt az érintettek másként láthatják;
  • Több információt is nyújt az Asperger-szindrómával kapcsolatban, az érintettek véleményét is figyelembe véve.

1 megjegyzés :

  1. Héló, régen voltam itt, most nézegetem megint a blogot.:)

    Szerintem picit célt tévesztettél. A szándék szép és jó, de ez A híd-sorozat amerikai verziójáról szól: Sixx, a blogger kimegy a forgatási helyszínre, és elkapja kb 30 percre a színésznőt egy rövidebb interjúra, két felvétel között. Sixx így naná hogy a sorozat karakteréről kérdezi, azt meg ő valószínűleg nem veszi észre, vagy nem érzi problémának, hogy betegségként tünteti fel az Asperger-szindrómát. Az interjú közepén lévő szöveg sokkal durvább (amikor emlékeztetnie kell magát arra, hogy Sonya beteg), de elvileg pont ezért van ott a szakértő.

    Hogy egy kicsit Sixxet is védjem: a pali bazi sokszor tud tapló lenni (valahogy túl kell élni azt a sok magyar celebet, vagy szar műsort, amiről-akiről ír), ugyanakkor jó fej, mert nem tűri a rasszizmust és a vallási megkülönböztetést a C:C-blogon (miközben ő is tud anyázni rendesen).

    Szerintem ha írsz neki erről, talán még foglalkozni is tud a témával, mert az Asperger tényleg megérdemelné a figyelmet. Akár pont A híd felemlegetésével, hogy annak a főszereplője is Aspergeres, vagy hogy pl miért rossz már az Agymenőkben szereplő Sheldon (nálam ő abszolút Asperger-gyanús, csak sajnos már nem a vicces, hanem a roppant idegesítő módon), vagy más filmek és sorozatok felidézésével, mert az Esőember óta készült már sok-sok ezzel foglalkozó mozgókép. Ha kell, meg tudom adni Sixx mailcímét is, vagy írhatsz az Index kultúrrovatának, esetleg a C:C-nek, szerintem jó ötlet volna.

    VálaszTörlés