2017. március 20., hétfő

Extrovertált aspik

Az egyik legnagyobb félreértés az autistákkal kapcsolatban, hogy introvertáltak (= zárkózottak, kevésbé igénylik más emberek társaságát), holott az ember képességprofilja önmagában nem sokat árul el a társaságigényéről. Egy NT is lehet introvertált, és egy aspi is lehet extrovertált. Sok autista szenzoros okokból és a szociális szorongás miatt valóban kerüli más emberek társaságát, de ez nem jelenti azt, hogy automatikusan introvertáltak lennének. Sőt, van, akinek kifejezetten nagy a társaságigénye, de a szociális kudarcok miatt feszélyezve érzi magát társaságban. Ebben a posztban az extrovertált aspikról szeretnék írni, és arról, hogy miért káros az autista = introvertált sztereotípia. Természetesen mivel a képességprofil az ember személyiségére is kihatással van, ezért véleményem szerint máshogy viselkedik egy extrovertált aspi és egy extrovertált NT. Nem végeztem erre vonatkozóan behatóbb kutatásokat, inkább a személyes élményeim és a más aspikkal való találkozásaim alapján írok. Bár nem egyértelmű számomra, hogy extrovertált vagy introvertált vagyok, saját magamat is inkább az extrovertált aspik közé sorolom, mert a lentebbiek egy része rám is illik, és harsányabb vagyok, mint sok más aspi.



Megfigyelésem szerint az extrovertált aspik az extrovertált NT-khez hasonlóan szeretnek sokat beszélni, egy aspikból álló társaságnak általában ők a hangadói, az NT társaságokban viszont ugyanúgy nehezen boldogulnak. Vannak köztük, akik később azért tűnnek visszahúzódónak, mert korábban szankciók érték őket azért, amiért nem az NT szabályoknak megfelelő módon barátkoztak, kezdeményeztek. Vannak viszont olyan aspik is (közéjük számítom saját magamat is), akik a biztonságosnak számító közegen kívül sosem tudtak, szerettek igazán kezdeményezni, viszont ha valaki megszólítja őket, akkor dől belőlük a szó.

Ugyanígy, az extrovertált NT-khez hasonlóan az extrovertált aspik is többet beszélnek saját magukról. Az oversharing (túl sok személyes információ megosztása kéretlenül) elég jellemző lehet sok extrovertált aspira, ami viszont az extrovertált NT-knél talán kevésbé gyakran fordul elő, hiszen sok NT jobban fel tudja mérni, hogy a beszélgetőpartner mire kíváncsi, vagy miért kérdezi azt, amit kérdez.

Különbséget szoktak tenni aközött is, hogy az extrovertált/introvertált emberek milyen kommunikációs vagy információfeldolgozási formát részesítenek előnyben. Bár a legtöbb aspi nyitott arra, hogy a speciális érdeklődési köréről beszéljen, meglátásom szerint az extrovertáltaknál gyakoribb, hogy más emberekkel is szeretnék ezt megosztani, és jobban szeretnek beszélni bizonyos SI-jeikről, mint olvasni róla (a kettő természetesen nem zárja ki egymást). Bár a legtöbb extrovertált ember jobban szeret beszélni, mint írásban kommunikálni, az aspiknál úgy látom, hogy az extrovertáltak is inkább az írásos formát részesítik előnyben, és a kommunikáció módját egyébként is befolyásolhatják különböző szenzoros és egyéb tényezők.

„Miről ismerhetsz meg egy extrovertált autistát?
  • Nem szégyellenek köszönni az idegen embereknek. Bárkire rámosolyognak, akár ismeretlenekre is.
  • Lehet, hogy nem hívják meg őket gyakran partikra vagy összejövetelekre, de ha részt vesznek ezeken, akkor nagyon jól érzik magukat.
  • Ha egy csoport a speciális érdeklődési területük mentén szerveződik, szívesen vállalják magukra a vezető szerepet.
  • Imádnak beszélni, de gyakran nem ismerik fel a szociális jelzéseket, és túl sokat beszélnek.
  • Szeretnek kirándulni és utazni, és ezekben a helyzetekben ritkán mutatnak szorongást.
  • Nem ismerik az íratlan társas szabályokat.
  • Inkább beszélnek, mint hallgatnak, és gyakran félbeszakítják azt, aki éppen beszél.
  • Szeretnek emberek közelében lenni, és nagyon vágynak a társaságra, de hiányoznak az életükből a valódi barátságok.
  • Minden speciális érdeklődési területüket érintő társas interakcióra azonnal lecsapnak.
  • Általában nagyon hangosan beszélnek, de nem feltétlenül veszik észre.
  • »Hangosként« és »gyerekesként« lehet jellemezni őket, még nagyobb társaságban is jellemzőek rájuk a nagy érzelmek és a gyakori hangulatváltozások.
  • Gyakran nagyon kirívóan »különcnek«, »furcsának«, »bántónak« vagy »idegesítőnek« tartják őket.”
A felsorolásból, ami inkább az NT-k nézőpontját tükrőzi, sok mindent igaznak érzek, bár egyes pontokat, pl. az utazásról szólót túl általánosítónak érzem, és az is zavaró, hogy a legtöbb tulajdonság negatívumként jelenik meg.

Tapasztalataim szerint az aspik, és azon belül az extrovertált aspik társaságigénye nagyon változó lehet. Van, aki aktívabb társas életet él, közösségeket szervez, más a speciális érdeklődési köréhez kapcsolódóan nyit más emberek felé, megint más viszont inkább az évek során kialakult baráti kapcsolatait részesíti előnyben, és nehezebben alakít ki új ismeretségeket. Ugyanakkor úgy látom, hogy míg az (általam ismert) extrovertált NT-kkel szemben, akik unalmasnak tartják az egyedüllétet, az (általam ismert) extrovertált aspik jól érzik magukat egyedül, sőt, az introvertált aspikhoz hasonlóan nekik is nagy igényük van az egyedül töltött időre.

„Extrovertált autisták
  • Sokkal nyilvánvalóbban »furcsák«, »mások«
  • Idegesítőnek, hangosnak, és kicsit »túl soknak« szokták tartani őket
  • Szociális esetlenség: túl sokat beszélnek, vagy túlságosan leragadnak egy témánál
  • Vágynak a speciális érdeklődési területéhez kapcsolódó szociális interakciókra
  • Minél inkább szeretnének részt venni a társaság életében
  • Bárkivel szívesen elkezdenek beszélgetni, és mindenkit név szerint ismernek

Introvertált autisták
  • Elvegyülnek a tömegben, ezért »normálisnak« tűnnek
  • Visszahúzódónak, zárkózottnak szokták tartani őket
  • Szociális esetlenség: keveset vagy egyáltalán nem beszélnek
  • A speciális érdeklődési területüket illetően inkább a komfortzónáján belül maradnak
  • Inkább megfigyelőként vannak jelen
  • Általában egyedül szoktak lenni, társaságban könnyen válhatnak azzá az emberré, aki nincs jóban senkivel

Mindketten
  • Szeretnek a speciális érdeklődési területükről beszélni
  • Nehezen ismerik fel a társalgás íratlan szabályait
  • Szenzorosan túlterhelődhetnek
  • Sok energiájukat igénybe veszi a társasági élet íratlan szabályainak elsajátítása és alkalmazása, ezért szükségük van feltöltődésre
  • Mindketten stimmelnek”

Ettől függetlenül károsnak tartom azt a sztereotípiát, hogy minden aspi kivétel nélkül introvertált lenne. Nemcsak azért, mert sztereotípia a sztereotípiák minden dehumanizáló és sokszínűséget tagadó vonásával együtt, hanem mert sok aspi lehet, hogy emiatt nem fogja magáénak érezni az autizmus fogalmát, ami adott esetben sokat segíthetne neki. Ezen kívül ez a szemlélet tagadja azt, hogy vannak olyan aspik, akiket a környezet elutasítása tett visszahúzódóvá. Közvetve tehát az el nem fogadó közeg felelősségét tagadja, és az illető képességprofiljából adódónak állít be egy olyan viselkedést, ami egyébként lehet, hogy teljesen idegen az ő személyiségétől. Ezen kívül lehetőséget ad arra, hogy egy magányos, kilátástalan helyzetben lévő autistát még inkább a sorsára hagyjanak. Sok autista nem igazán tud/szeret kezdeményezni, de örömmel veszi, ha mások megszólítják – az a tévhit viszont, hogy nincs is igénye társaságra, arra ösztönözheti inkább a többieket, hogy kezdeményezés helyett megvárják, amíg az aspi nyit feléjük.

Összességében úgy látom, hogy az extrovertált aspik ötvözik az introvertált és az extrovertált típus jellemzőit, és emiatt nem egyértelmű számukra (sem), hogy melyik típus jellemzői illenek inkább rájuk. Az összes extrovertált aspi, akivel eddig találkoztam, vagy bizonytalan volt, vagy pedig az MBTI személyiségtípus alapján kapott jellemzőket vette alapul. Bár sok extrovertált aspi a korábbi kudarcai ellenére is közvetlenül viselkedik másokkal, vannak olyanok is, akik a szociális szorongás miatt inkább introvertáltnak tűnhetnek NT társaságban vagy ismeretlen emberek között. Egy csak aspikból álló társaságban viszont könnyű kiszúrni az extrovertált aspikat. Általában ők a társaság hangadói, mind szóban, mind írásban sokkal több információt osztanak meg, nem csak saját magukról, de a speciális érdeklődési területeikről és más témákról is. Ennek persze megvannak az előnyei és a hátrányai is – sok extrovertált aspi a közvetlenségével be tud vonni több embert is a beszélgetésbe, és ez jelentősen oldhatja a hangulatot egy találkozón, viszont előfordul olyan is, hogy túlbeszélik a többi aspit, emiatt mások nem jutnak szóhoz. Természetesen az általánosabb jellemzők mellett fontos hangsúlyozni az egyéni különbségeket, amik nemcsak az eltérő személyiségből, hanem az eltérő tapasztalatokból is adódhatnak. Ahogy nincs két ugyanolyan aspergeres, úgy két egyforma extrovertált aspit sem lehet találni, és az extrovertált aspik ismertetőjegyei közül egyesekre van, ami inkább, és van, ami kevésbé jellemző.